X
Nem tudom megtalálni magam.. 

Legalábbis így nem..Csak a magány, a rossz kedv, reménytelenség, tehetetlenség van velem. Ez a depresszív állapot. Már hónapok óta. És nem múlik..egyszerűen nem akar elmúlni. 

Félek…
Igen félek, hogy mi lesz később..mi lesz velem? Egyáltalán kicsoda és mi vagyok én? Nem kapok választ…Eluralkodik rajtam a félelem, és a fájdalom. Van, hogy elbújnék legszívesebben mindenki elől, de van, hogy úgy érzem tehetek valamit a világért, az életemért.
Sokszor összezavarodom.. 

Utálom az embereket. Ahogy rám néznek néha az utcán…azzal a szánakozó, sajnálkozó tekintetükkel. Undorító.
Barátok..igen, vannak. Nagyon szeretem őket, sokszor segítenek és mellettem vannak, de van, hogy ők sem tudnak segíteni. Van, hogy teljesen egyedül kell küzdenem. Van, hogy senki sem segíthet. Ez annyira megrémít..

Félek..
Rettegek..
mi lesz ha barátaim már nem lesznek? Sokszor gondolok a jövőre, hogy egyszer barátaim sem lesznek mellettem, hiszen mindenkinek lesz saját élete, családja..és én már nem fogok bele férni az életükbe, idejükbe. Egyszer el fog jönni ez az idő is..és muszáj elfogadnom. Nem tudom, mi lesz akkor velem, és hogy fogom kibírni..utálok ezen agyalni. De egyszer mindenki el fog hagyni..

Sokszor van, hogy megkérdezik miért van rossz kedvem, mi a baj..de legtöbbször ezekre a kérdésekre nem tudok konkrét választ adni. Nemszeretem, ha túl sokat nyaggatnak és kérdezősködnek ez miatt, mert fárasztó mindig válaszolgatni és mondani hogy “semmi baj” vagy hogy “nem tudom”
..fárasztó és felesleges.

Szeretnék egy kapcsolatot. Szeretném ha valaki mindig mellettem lenne, vigyázna rám, akinek én vagyok az igazi, az egyetlen..
De.. van ilyen egyáltalán? Tudna engem valaki tényleg szívéből szeretni? Így…Ilyen állapotomban.. Annyira hiányzik már valaki! Valaki, aki megvigasztal, ha baj van, aki segít, aki velem nevet, aki örül ha én örülök..akire számíthatok mindig! Akinek küldhetek akár egy olyan sms-t ha éppen nincs velem, hogy “szeretlek”. Vagy hogy “hiányzol, Veled akarok lenni”.
Szeretnék, valakit aki felvállal így is és aki büszke rám.
Szeretnék valakit aki szeret és akit viszont szerethetek!

Annyira fáj néha..belül..a lelkem. Úgy érzem szétmar legbelül valami érzés. 
És..félelmetes az a tudat, hogy senki sem segíthet. Úgy érzem nincs gyógyír. Nincs semmi csodatevő szer.
Egyedül vagyok..Annyira magányosan érzem magam.

Mi lenne ha belém tudnál nézni? Az érzéseimbe..gondolataimba.
Talán jobb is, hogy nem lehet. 
De ha belelátnál a lelkembe, látnád, hogy minden nap álarcot viselek. Szinte mindig.. 
Látnád, hogy haldoklom..napról napra. Egyre gyengébb vagyok..
Látnád, hogy rohadtul elegem van. Hogy szinte mindent feketén-fehéren, szürkén látok. 

Szeretnék változtatni, de meg vannak kötve a kezeim..és addig azt hiszem nem fogom tudni megváltoztatni ezeket a dolgokat. Pedig nagyon szeretném..de addig nem megy..addig csak szenvedek és küzdök.
hogy miért?
mert muszáj.. 
X
              by:ninabeat 

Erről a napról sokaknak egyből Valentin nap jut eszébe azonban nem szabadna elfelejteni, hogy igazából Bálint napja van.  Én személy szerint nem vok ellene, hiszen nincs semmi rossz, ha a szerelmesek meglepik egymást valami aprósággal vagy aznap még jobban figyelnek egymásra. 

 A szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentről elterjedt egyik történet képezte az alapját. Eszerint mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt – a hagyomány szerint – február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata.
A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek.
 

Odakinn jéghideg, épp esik a hó,
Betakarja a tájat, mint szívemet a jégtakaró.
Olyan lágyan esnek a párkányra,
Néha bele kap a szél,
Nem tudni melyik hova ér.

 Merre viszi a szél,
És milyen hosszú életű?
Az út tartja életben,
Ez milyen sors szerű..
S ha landol egy ablakon,
Véget ér az élete,
S lefolyik a semmibe.

Eltűnik, mintha nem is létezett volna,
Szeretném, ha szívemről a jég így olvadna.
Jöjjön egy napsugár mi felmelegíti,
Csöpögjön a jég s tűnjön el róla.

by:ninabeat